Höfö bejegyzései 
HÍR 24
Kutatási tervet készítek egy vállalat külső és belső image vizsgálátára. Lelkileg. Fizikailag minden mást. Szerintem azért, mert kell a vasárnap esti sokk, hogy hétfőre le kell adni.
A fizikailag minden másban természetesen benne van a nótbúkom, a hű öleb. Csatangolok a neten vele és általa, és megdöbbenve látom meg az első embert, aki utálja a túrórudit. Naná, hogy pasi a szerencsétlen!
.png)
- Ez hülye! - kiáltok fel gondolatban, és akkor olvasni kezdem a cikket. Nem a túrórudiról szól, hanem a kanyaróról. Ez az ember beteg. Szegény! És szegény hírmagyarító is, aki nem gondolt arra, hogy ez a kép jó lenne minden országban a világon a cikkhez, csak egyetlen helyen, Magyarországon csal az emberek arcára mosolyt. Túrórudi! Nyammm!:)
Hát ezért nem lehet igazi globalizáció soha. Nincsen közös arcunk. Nekünk egyfajta arcunk van, magyar, és egyedül mi tudjuk a világon, hogy a pöttyös az igazi!
PR NEWS RELEASE HÁZI FELADAT
TOLÓSZÉKBEN A BÉKÁK!
Napjainkban egyre több béka kerül tolószékbe az emberek mohósága miatt. A békacomb régóta divatos fogás az ínyencek körében, de mára elterjedőben van az egész világon. Békacombot enni státuszszimbólummá vált, és csak nagyon kevesek gondolkoznak el azon, évente hány béka kerül tolószékbe azért, mert megfosztották a természetes helyváltoztatás képességétől. A modern társadalom olyan szükségleteket generál a benne élőknek, amelyek elfogadhatatlanok a mélyen érző, a gondolkozó, az igazi, még romlatlan homo sapiens számára.
A poszter a hol(d)napblog felfedezése volt:)
„Tolószékben a békák!” címmel rendezte meg 2011. szeptember 25-én a Homo Sapiens Alapítvány egész napos megmozdulását a tolószékbe került békák érdekében. A rendezvény azonban nemcsak a már megnyomorított példányokra hívta fel a figyelmet, hanem azokra a még szabadon ugráló egyedekre is, akik napi szükségleteik kielégítését kényszerülnek háttérbe szorítani csak azért, hogy mentsék a combjukat.
A békacomb evésének gyakorlata közel egyidős az emberiséggel, de míg az őskorban kizárólag az éhséget szolgálta csillapítani, mára valóságos kultusza lett, bizonyos körökben pedig egyenesen szégyellni való ténynek, jellemhibának minősítik azt a tényt, ha valaki még nem kóstolta meg ezt a fogást.
A XX. században, túl az Óperencián alakultak ki az első mozgalmak, amelyek zászlójukra tűzték a békák érdekeinek képviseletét. A mozgalom hatására Óperenciában rendkívüli módon visszaesett a békák megnyomorodásának aránya, és az ország a saját állambékái megmentése után a világ békapopulációjáért is harcba szállt. Különböző kiadványokat jelentetett meg, színes, interaktív brosúrákat csempészett az emberek hétköznapjaiba, és a kampány csúcspontjaként Dr. Kvack Breck professzor előadássorozatban vallott életének arról a szakaszáról, amikor is személyes tragédiaként élte át combjai elvesztését.
Az óperenciai mozgalmakhoz nemsokára a bergengóc értelmiség is csatlakozott. Linnar Brennar fejlesztette ki az első tolószéket a megnyomorított békák számára, és napjainkra a világ számos pontján vehető igénybe a Bergengóciában gyártott, minden komforttal ellátott eszköz, amely nemcsak a túlélést segíti, hanem lehetőséget nyújt az élet békához méltó, nyugodt befejezéséhez is. A tolószékek különböző méretben és minőségben kerülnek gyártásra, a legrászorultabbak természetesen ingyen juthatnak hozzá az elosztóhelyeken az alaptípusokhoz, de a tehetősebbek akár extrákkal is megrendelhetik azt. Akad köztük szúnyogmintás tolókocsi, és van olyan is, amelyik óránként kívánatos légyszagot áraszt.
Magyarország az elmúlt évtizedben csatlakozott a mozgalomhoz a Homo Sapiens Alapítvány közreműködésével. A szervezet munkatársai célul tűzték ki a megnyomorított békák felkutatását és megsegítését, a békacombok levételét az éttermek étlapjairól, és az emberek meggyőzését arról, hogy ideje felhagyni azokkal a kulináris élvezetekkel, amelyek mások megnyomorításához vezetnek.
Az alapítvány néhány év alatt jelentős sikereket ért el, céljait azonban nem minden területen sikerült megvalósítania. A combjukat nélkülözni kényszerülő békák ma már tisztában vannak jogaikkal, tudják, hogy milyen kevés eszköz áll rendelkezésükre megvédeni magukat. Az alapítvány zöld aktivistái kihelyezett tanfolyamokon tanították meg a magyarországi békapopulációt az emberkerülésre, az éttermek és a kiskocsmák tulajdonosaiknak felismerésére. Napjainkban egyre kevesebb béka esik áldozatul a mohóságának és a fékezhetetlen enni akarásnak, köszönhetően az alapítvány fáradtságot nem kímélő, emberséges békaaktivistáinak.
2011. szeptember 25-én volt 15 éves a Homo Sapiens Alapítvány, és a cég ezt a kerek évfordulót használta fel arra, hogy nevét még ismertebbé tegye országszerte. Rendezvényükön neves tudósok szólaltak fel a békák érdekében, koncertet adott a világszerte népszerűségnek örvendő Szúnyoglárva Brekk Band, és az alapítvány számos aktivistája osztogatott ingyen tolószékeket a tragikus módon megnyomorított áldozatoknak. A rendezvény csúcspontjaként az emberek megfogták egymás kezét a szabad ég alatt, és egy perces néma csenddel adóztak mindazokért, akiket valaha megbántottak vagy nyomorékká tettek.
Az alapítvány képviseletében Nájrah Aivlis zárta a rendezvényt azzal, hogy a jóság, a jó tettekre való képesség egy olyan eszköz az ember kezében, amelyik állandóan a rendelkezésére áll, s amivel nemcsak együtt kell élnie, hanem szükségszerűen használnia is kell azért, hogy a szebb jövő ne csak egy távoli, elérhetetlen ábránd legyen, hanem a mindennapok megszokott, valódi képévé váljon.
