Szolgálati közlemény bejegyzései 
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Ha van bejegyzés, amit megbántam, az az "adj helyet magad mellett" c. viseli. Igyekszem kerülni a magánéletemre való utalásokat. A politikai bejegyzéseket szintén. E kettő mixe pedig olyan lavinát indított el, ami elől napok óta szaladok.
Én csak a saját sorsom viszem a vállamon, annak viselem a nehézségét fizikailag és lelkileg egyaránt. Hosszú hónapok majdnem magányos küzdelme alatt végülis konszolidálódott a helyzetem. Van otthonunk, és jut ételre. Megtanultam figyelni a tágabb, gazdasági, politikai környezetem, és kinyerni belőle azt, ami javunkra válik. A hitelek kapcsán hozott döntés elkeserített, azt jelenti, a várva várt "lazább" napok elodázódnak.
Az írás nekem olyan, mint a levegő. Kell. Valamikor 2007-ben azért fogtam neki újra, hogy megmutassam magam, aztán később azért, hogy legyen egy krónikám, ma már szeretnék minél kevésbé látszani a betűk mögött, de szólni muszáj, közvetíteni muszáj azt, amit érzek, amit megélek.
Kedves Orbán Gábor! Úgy döntöttem, itt válaszolok Neked arra a kedves levélre, amit a postaládámban találtam. Köszönöm minden szavát. Jó visszajelzést kapni arról, hogy szereted az írásaimat. Fontos nekem tudni, hogy nem légüres térben libeg ez a blog, hanem gondolkodtat, és igen, gyönyörködtet is. Hiszek a közjóban, és hiszek abban is, hogy én is szolgálom. Jelenleg ebben a formában. S hogy úgy érzed ismersz? Talán egyszer valóban megismerkedem Veled, Veletek, de szükségem van időre. Szeretnék először felejteni.
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Úgy gondolkozom, hogy épp elég magam megmenteni. Azt tartom, hogy aki vétett ellenem, nem feltétlenül az én személyes bosszúmra szorul rá. Persze ez csak elmélet. Vergődöm én is. Megtanultam tisztességesen félni az emberektől, megtanultam, hogy a botlásokat nem szükségszerűen követi felállás, és megtanultam azt is, hogy a jóság nem cseretermék.
Továbbá szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az ímélcímem kiadását. Nagyban emelte az újév hangulatát az a levélkupac, ami a postaládámba hullott. Szégyellem magam, hogy ilyesmibe keveredtem, szégyellem azt, hogy kiszolgáltatottá lettem mások titkai, magánélete iránt, és szégyellem azt is, hogy képtelen vagyok megértetni azt, hogy nincs az a pénz, az a megaláztatás, amiért közszemlére tenném a magánéletem.
Hát, lányok, asszonyok, hajrá! Írjatok, beszéljétek el, hol fáj, mi történt, hogy történt, ki kivel és mikor párhuzamosan, ki mennyit vett el, mit írt alá, és mennyire csapott be! Írjatok, és közben ne is jusson eszetekbe, hogy ti mire számítottatok akkor, és mire számítotok most, hogy képtelenek vagytok megérteni, elég. És csak remélni merem, hogy nem értitek, csak remélni merem, hogy nem tudatosan zaklattok.
Részemről megpróbálom a 2012. évet arra használni, hogy írjak, hogy szeressem a gyerekeim, hogy minden hónapban sikerüljön feladni a rezsim, és hogy befejezzem a sulit, ha már elkezdtem. Több nem fér bele. És még csak azt sem tudom mondani, hogy sajnálom.
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Boldog új évet! Akár közhely is lehetne, mindenesetre legyen legalább egy pad, ahol leülhettek, és elgondolkozhattok, hogyan folytassátok az utat tovább. Kívánok az úthoz kitartást, elszántságot, az elmélkedéshez bölcsességet és szerencsét, kívánom, hogy oda érkezzetek, ahová indultatok.
Az élet olyan megfoghatatlan. Feladat, amit teljesíteni kell, de nem tanítják, hogyan. Az élet olyan boldogság. Együtt, magányosan, mindenhogy az. Lehetőség arra, hogy nyomot hagyjunk az univerzum felszínén. Hogy sose gondoljuk azt, értelmetlen a történetünk.
RÉBUSZOZOK
A rébusz jelen esetben egy közlekedési eszköz, amire felültetve a szavaim, gondolataim eljutnak a világhálón A-ból B-be.
Tehát, kedves J, nem haragszom, hogy ismeretlenül felforgattad a hétvégém, hogy ott ültek a szavaid a gyerekem szülinapi tortáján, hogy míg öleltem a családom, Rád kellett gondoljak. Nem baj, túl éltem, oda se neki, van ma, van holnap és van holnapután is.
J, ne szomorkodj Te sem! Tudod, a világháló már csak ilyen, lyukas itt-ott, meg szövevényes is, könnyen belegubancolódhat az ember lánya. Meg kell tanulni használni, meg kell tanulni azt, hogy adott szó, tervezés, remény, jövő még mindig csak két ember között közvetlenül születhet, kizárva minden közvetett kommunikációs csatornát.
Engedd szabadon magad a történetből, s egyúttal engedj engem is szabadon a Te történetedből. A valóságot, a jelent éld meg úgy, hogy ezt a tapasztalatot, amit most szereztél, hasznosítsd a jövőre nézve. Hogy többet ne. És kérlek, többet nekem se. Legalábbis ebben az ügyben ne.
A rébuszról leszálltam, végállomás. Innentől sétálok. Gyalogolok. Kézen fogva egy téli fával. Szeretjük egymást. Mindketten borzaszó sokat vesztettünk egész életünkben, és ez az utolsó nyár is hatalmas nyomot hagyott rajtunk. A fának egyáltalán nincs levele, nekem meg elhervadt a szívem.
